Az egyetemek általában nem nyújtanak bárki számára felvételt. A felvételi rendszerek pedig igencsak eltérõek az egyes intézményekben.

Az angol nyelvterületek országaiban az egyetemekre jelentkezõ diákok utolsó középiskolai évük alatt egy gyakran igen nehéz felvételi eljárásban vesznek részt. Az egyetemek nonprofit szervezeteket hoztak létre, hogy összevonják az adminisztrációt és szabványosítsák a felvételi vizsgákat.

A felvételi ügyintézés ugyanakkor más országokban másképpen folyik.

Ehhez hasonlóan Franciaországban a magas presztízsû, elit Grand écoles-ba a legkiválóbb diákok közül is csak azon kevés kiválasztott járhatott, akik a bölcsész, közgazdasági vagy mérnöki szakon megfeleltek a nagyon kemény felvételi követelményeknek.

Az Egyesült Államokban az egyetemeket a gazdasági társaságokéhoz hasonló törvény hozta létre, noha a legtöbb állam speciális feltételeket szab az egyetemi diákok jólétének biztosítása érdekében. Az amerikai nyilvános egyetemek túlnyomó többsége nonprofit alapon mûködik, vagyis tandíjat csak magasabb oktatási színvonalért kell fizetni.

A karoling korszakban arisztokraták gyerekeinek oktatása céljából egy híres akadémiát hoztak létre Charlemagne-ban, hogy segítsék a birodalom vezetéséhez szükséges szakismeretek elsajátítását. Ez már elõrevetítette az egyetemek kialakulását a 11. században.

Az elsõ európai középkori egyetemek Bolognában (Itália) és Párizsban (Franciaország) jöttek létre, ahol jogot, orvostudományt és teológiát oktattak.

Európában a fiatalok akkor mehettek egyetemre, ha teljesítették a triviumot: a nyelvtan, a retorika és a logika tárgyakat, valamint a quadriviumot, ami az aritmetika, geometria, zene és csillagászat tárgyakból állt össze.

A világ elsõ egyetemei mind európaiak voltak, mivel a régebbi ázsiai és afrikai oktatási intézmények még nem adtak akadémiai fokozatot. Ugyanakkor tudvalevõ, hogy magas fokú oktatási intézmények már régebben is léteztek Kínában, Egyiptomban és Indiában. Némelyikük még ma is mûködik.

Az elsõ akadémiát Kr. e. 387-ben a görög filozófus, Platón alapította Akadémosz ligetében, Athén közelében, ahol a diákjainak filozófiát, matematikát és testnevelést tanított mintegy elõfutáraként a modern európai egyetemeknek.

Tanulj meg tanulni! Sajátíts el hatékony memóriagyakorlatokat!
Sajátítsd el a mindmapping technikát, passzív tanulási stratégiádat váltsd fel aktívval! Mechanikus jegyzetkészítés helyett impresszióidat, elképzeléseidet írd le. Csak azt olvasd, ami igazán érdekel, ne feledd: az írás legalább olyan fontos, mint az olvasás. Vitasd meg elképzeléseidet barátaiddal, évfolyamtársaiddal. Fórumozz, blogolj, járj konferenciákra, csatlakozz kutatócsoportokhoz, alkoss véleményt, legyen álláspontod!

1. Használd ki az idõdet.
   Az említett professzorok kurzusai hihetetlenül unalmasak tudnak lenni. Nagyon gyakran megkövetelik a jelenlétet, éppen ezért nem hiányozhatsz minden elõadásról. Azt ajánlom, hogy vigyél olvasnivalót ezekre a kurzusokra. Ha nagy teremben darál az illetõ, akkor húzódj meg a hátsó sorban és merülj el kedvenc szakkönyvedben, ha kisebb méretû teremrõl van szó, akkor egyszerûen írj! Nem fog feltûnni, hogy nem az elõadásról jegyzetelsz, ha olykor rámeredsz a tanárra.

1. Mellõzd az érdektelen dolgokat. A vizsgákat túlélni kell, nem kiválóan teljesíteni! A kiválóságot hagyd a stréberekre.
2. Legyen prioritási sorrended!
   Minden egyetemen vannak fontosabb és kevésbé fontos tantárgyak. Ezt rendszerint a tanárok személye határozza meg; nagyon gyakran arra összpontosul a legnagyobb figyelem, ahol a professzor a legkiállhatatlanabb. Szigorú, következetes, konzervatív tekintély követeli meg, hogy az általa lediktált imitt-amott elavult információkat ad literam visszaböfögje a diák.

1. Azt gondolom, hogy ez volt a leghelyesebb lépés, amit akkoriban tanulmányaim érdekében meghoztam. A vizsgaidõszak alatt is ezeket bújtam, néhány hét leforgása alatt olyan alapokra tettem szert, mely révén elegendõ volt egyszer átolvasnom az ajánlott irodalmat, az egyetemi jegyzeteket pedig a vizsga elõtti napon valamelyik lelkes évfolyamtársam elõadásában meghallgattam, majd megvitattuk. Minden kurzushoz fogalmakat tudtam csatolni, azonnal megpróbáltam tágabb kontextusban elhelyezni a hallottakat, majd kérdésekkel piszkálva a témát, sikerült a legfontosabb információkat lehorgonyozni.

Öt év nagyon sok idõ. Mit vársz el az egyetemtõl, a tanároktól, életed elkövetkezendõ fél évtizedtõl? Milyen erõsségeket érzel magadban, melyek kibontakoztatásában segíthet ez az idõszak? Milyen lágy készségeket fejleszthetsz ki magadban, és miként? Fogalmazd meg elvárásaidat és tervezd meg egyetemi éveidet!

Visszatekintve a lehúzott négy évre, egyértelmûen az látszik, hogy nem az egyetemi tanterv, hanem az egyéni curriculum létrehozása és teljesítése eredményezett igazi fejlõdést.

1. Válaszold meg a kérdést: Miért megyek egyetemre?
   A gólyák nagy része nem gondolja át azt, hogy mit keres a választott szakon. Ott vannak, mert valahol lenniük kell, és úgyis minden kialakul majd. Családtól örökölt célokat, középiskolai eredményeink által meghatározott irányvonalat cipelnek magukkal, elkezdenek egy képzést bizonytalanul, elvárások nélkül.
   
   Magam sem tettem másképpen: az apai irányvonalat követve felvételiztem építõmérnöki szakra, ahová ösztöndíjjal be is jutottam.